Művészet? Terápia?

Van egy lány, akinek gyerekkori álma, hogy elgörkorizzon a szivárvány lábához, hogy kiderítse, mi van ott valójában… Viola személyisége igazi szivárvány, felemeli és motiválja a gyerekeket egy-egy közös munka, játék során. Empátiás készsége, pozitív szemléletre való nevelési érzéke sokat formálhat a gyermeki lelkeken. Ebből a lélekállapotból ő is igyekezett minél többet megőrizni felnőttként is, amikor a művészetterápia felé fordult. Olvassátok gyermeki érdeklődéssel Cservég Viola írását, aki elkalauzol benneteket napjainkban talán még kevésbé ismert, ám annál felszabadítóbb és hatásosabb terápia felé, a stresszoldás és az önismeret területén.

Futólag már hallottatok róla, de eddig senki nem magyarázta el, hogy miről is szól a művészetterápia? Kíváncsiak vagytok, hogy milyen esetekben alkalmazható és milyen hatásai lehetnek? És hogy ez miért jó gyerkőcnek és felnőttnek egyaránt? Tartsatok velem, és hiánypótló bejegyzésemből mindent megtudhattok a képzőművészet-terápiáról!

Mi tartozik bele?

A művészetterápia gyűjtőfogalom, amibe beletartozik a képzőművészet-terápia, zeneterápia, mozgásterápiák, táncterápia, biblioterápia, meseterápia és még sorolhatnám. Ezekben a közös többek között a nonverbalitás és pont emiatt a hatásmechanizmusuk. Azzal, hogy szavak helyett a képi, vizuális, motoros-mozgásos vagy auditív (hallási) érzékelésen és önkifejezésen van a hangsúly, lehetőség nyílik olyan lelki tartalmak megjelenítésére és felszínre hozására, melyek pusztán a verbalitás mezején nem fogalmazódhatnának meg. Ez röviden annyit jelent, hogy amit nem tudunk elmondani, azt kirajzoljuk, kifestjük, kitáncoljuk, kizenéljük magunkból.

Mindenki tud rajzolni. A művészetterápiában soha nem az esztétikai érték a fontos, nem osztályozunk aszerint, hogy mi szép és mi nem.

Olvasás közben biztosan felmerült Bennetek, hogy a képzőművészet-terápiához rajztudás, képzőművészeti tehetség kell. Az a jó hírem, hogy ez egyáltalán nem így van, sőt! Mindenki tud firkálni, színekkel foltokat felvinni a papírra vagy kollázst összeragasztani. A fókusz az alkotás során tapasztalt érzéseken, érzelmeken, felszabaduló energiákon és tudattalan tartalmakon van.

Honnan ered?

Bár azt is gondolhatnánk, hogy ez valami újdonság, új trend, az igazság az, hogy a művészetterápiának még a pszichológiánál is mélyebbre nyúlnak a gyökerei. Elég csak arra gondolnunk, hogy már az ősember is képekben fejezte ki magát. Vagy a sámánkultúrát is említhetjük, ami szintén nonverbális alapokon nyugszik.

A fő kiindulópont természetesen Sigmund Freud, a modern pszichológia atyja. Az ő álomfejtése és hipnózissal való munkája, illetve a lelki szerkezet három részre osztása (tudatos, tudatelőttes, tudattalan) megalapozta a teret a művészetterápia számára is. Az álom képekkel, szimbólumokkal dolgozik, rejtett, tudattalan tartalmakat felszínre hozva. Ez számunkra azért fontos, mert a művészetterápia is a tudattalan tartalmakhoz képez hidat. Az alkotás és kreativitás gyógyító erejével ezek után Carl Gustav Jung és Ernst Kris is foglalkozott, hogy aztán a posztmodern pszichológiában is kiemelt szerepet kaphasson a nonverbális kifejezési módok fontossága.

Terápia vagy pszichoterápia?

Ne keverjük össze a képzőművészet-terápiát a képzőművészet-pszichoterápiával! Utóbbit csak pszichoterapeuták végezhetik és az alkotás egy közvetítő felületként van jelen a terápiában, amit értelmeznek, megfejtenek, verbalizálnak. A képzőművészet-terápiában a hangsúly az alkotási folyamaton van, annak felszabadító energiáin, mivel már maga az alkotás élménye elindíthat reparatív, pozitív folyamatokat. A terapeuta nem fejti meg az alkotást, hanem beszélget róla a klienssel. Kulcskérdések közé tartozik, hogy hogy érezte magát a résztvevő alkotás közben, milyen érzelmek kerítik hatalmába, ha ránéz a megszületett képre.

A terápia során használható eszközök és technikák tárháza kimeríthetetlen, a tradicionális színesceruzától a pasztellkrétán és festékeken át az agyagozásig bármivel alkothatunk. Akár az újrahasznosítás jegyében is gondolkodhatunk és dolgozhatunk papírmaséval, pet palackokkal vagy feldarabolt kartondobozokkal. Fontos az is, hogy sokszor maga a feladat kíván egy kifejezett eszközt, vagy esetleg a korcsoporthoz kell igazítani az eszköztárat.

Mint minden terápiában, a művészetterápiában is elengedhetetlen a megfelelő atmoszféra megteremtése. Ez elsősorban biztonságot sugárzó, nyugodt környezetet jelent, ahol az alkotás és a kreativitás háborítatlanul tud szárnyalni. A cél az, hogy a résztvevő azt érezze, bármit megmutathat magából, hiszen biztonságban, megtartó közegben van.

Kinek ajánljuk?

A művészetterápia célja lehet a stresszoldás és az önismeret, így bárki űzheti, aki kicsit is nyitott a befelé fordulásra és saját maga felfedezésére. Bárkinek ajánlom, aki szeretne könnyíteni a lelkén és szeretné megtapasztalni az alkotás felszabadító erejét.

A klinikumban is van helye, ekkor kiegészítő, kísérő terápiaként van jelen más terápiák mellett (pl. pszichoterápia, gyógyszeres kezelés). Ekkor a művészetterapeuta szoros együttműködésben dolgozik a pácienseket kezelő többi szakemberrel – pszichiáterrel, pszichológussal, mentálhigiénés szakemberekkel.

Gyerkőcök esetében pedig különösen hatásos lehet, legyen szó egészséges, különleges igényű vagy valamilyen (mentális vagy szomatikus) betegséggel küzdő lurkóról. Eredményes lehet különböző SNI besorolású gyerekeknél, ADHD, autizmus, tanulási és értelmi zavarok esetében is. A nonverbális terápiák és különösen a képi kifejezés sokkal közelebb áll a kicsikhez, a rajz sokáig mint elsődleges önkifejezési forma van jelen a fejlődésük során. Ezért is lehetséges az, hogy egy gyermek, akivel verbálisan csak nehezen alakítható ki kapcsolat, a rajzban kinyílik és betekintést enged színes kis világába.